Noé bárkája

Noé bárkája[1]
A BBC 2004. március 21-én (vasárnap) ismertette Jeremy Bowen legújabb „felfedezését” a bibliai archeológiában. Bowen, – aki már korábban is foglalkozott Krisztus életével és az egyiptomi kivonulás vizsgálatával – ez alkalommal a kutatási témának Mózes első könyvében Noét és az özönvíz történetét választotta.
 
 
Bowen az özönvizet „az emberi történelem egyik legnagyobb mondájának” nevezi, majd hozzálát a történet „szétszedéséhez”. Szerinte a bibliai feljegyzésekkel három fő probléma merül fel:
1) Abban az időben képtelenség volt akkora fahajót építeni.
2) Noé nem volt képes arra, hogy összegyűjtsön és elhelyezzen a bárkán az összes állatfajból két példányt.
3) Nem volt elegendő víz a Földön ahhoz, hogy minden víz alá kerüljön.
A szkeptikusok századok óta felhozzák ezeket a kifogásokat, azonban az emberek nagy részéhez csak most, Bowen által jutottak el ezek a felvetések. Azonban nézzük meg közelebbről ezeket az állításokat.
 
Egyszerűen túl nagy?
Vegyük először az első „lehetetlenséget”, mely szerintképtelenség volt abban az időben akkora fahajót készíteni, mint a bárka. A Biblia leírása szerint a bárka 300 sing hosszú, 50 sing széles és 30 sing magas volt. Ha azt vesszük, hogy egy sing másfél lábnak felel meg, akkor a bárka – bibliai mértékegységeket használva – 450 láb hosszú, 75 láb széles és 45 láb magas volt. Bowen kissé eltúlozva állította azt, hogy a bárka „majdnem olyan nagy, mint a Titanic”. A valóságban a bárka fele olyan hosszú és kétszer olyan széles volt, mint a Titanic. Bowen szerint még a mérnöki bátorságukról híres viktoriánusok is képtelenek lettek volna egy ilyen méretű hajót fából elkészíteni. Tom Vosmer tengeri régész állítása szerint pedig a bárkát „vas megerősítés” nélkül el sem lehetett volna készíteni. A csupán fából készült bárka nem tarthatta volna meg a formáját – elferdült volna, és az összeillesztéseknél szétcsúszott volna. A jobb hatás kedvéért speciális effektusok bevetésével bemutatták a bárka széttörését és elsüllyedését.
 
Nem annyira kezdetleges
A valóság viszont az, hogy az ősi hajóépítési technika közel sem volt annyira primitív, mint ahogy azt a műsor bemutatta. A Biblia szerint az özönvíz előtti civilizáció elég fejlett volt: ismerték a fém megmunkálását is (1Móz 4,19-22) – bár ez a technológia az özönvízzel elveszett, majd újra „fel kellett fedezni”.
Bizonyítékaink vannak arra, hogy néhány ókori hajó megközelítette a bárka méreteit. Athenaeus például részletesen ismerteti Ptolemaios Philopator (Kr.e. 244-205) által építtetett hadihajót, ami 420 láb hosszú, 57 láb széles és 72 láb magas volt. A hajó nagysága megközelíti Noé bárkájának méretét.[2] A hajó meghajlását el tudták volna kerülni, ha az alsó négy fedélzetet rétegesen farönkökkel erősítik meg deszkák helyett. A használt fa fajtáját nem ismerjük biztosan. Azonban, ha a gófer nem egy fafajta, hanem a fa megkeményítésére használatos folyamat végterméke, akkor a hajó elsüllyedésének kockázata még kevésbé valószínű. Végül, a fahajókon el lehetett kerülni a hasadékok megjelenését. Ezek általában a rossz építési módszerek eredményeként jelentkeztek.
 
Nincs elég hely?
Bowen következő állítása szerint Noé nem lehetett képes a Bibliában leírtak szerint összegyűjteni és elhelyezni az állatokat. A műsor szerint 30 millió állatfajnak kellett jelen lennie a bárkán, de erre egyszerűen nem volt elég hely. Ehhez egy egész bárka-flottára lett volna szükség! Noénak csak hét napja volt arra – a film szerint –, hogy megtalálja és beterelje az állatokat a hajóba. Ez 50 állat elhelyezését jelentette volna másodpercenként! Ugyanakkor a program komikusan rekonstruálta azt is, hogy Noé és családja között valószínűleg vita tört ki az elhelyezés kapcsán. A cél elképzelhetően az volt, hogy a nézőknek ne legyen kétségük a teremtés abszurditásáról. Pedig valójában a műsor készítői képtelenséget képtelenségre halmoztak.
Nem teljesen világos az, hogy a 30 millió fajta hogyan érkezett meg a bárkához, de ez nem is nagyon fontos, mert a szám elterelő hadművelet. A Biblia ugyanis nem azt mondja, hogy minden fajta volt jelen, hanem azt, hogy minden faj. Nagyon sok eddigi kutatás igazolta, hogy a bibliai faj sokkal tágabb, mint a fajta – ez valószínűleg megközelíti az osztályozástani rendszert. Továbbá, a bárkára csak a földön található emlősök, madarak és hüllők kerültek. Így a fedélzeten becslések szerint kb. 2000 állatot kellett felvinni, és ez a szám már sokkal hihetőbb.
Bowen állítása, miszerint Noénak 7 napja volt az állatok összegyűjtésére és a bárkára való feltevésükre, ez Mózes első könyvének félreolvasására vezethető vissza. Sehol nem találunk erre utaló feljegyzést. Noénak akár évei is lehettek az állatok begyűjtésére, de az is lehet, hogy az Úr hozta el őket hozzá. Amikor elérkezett a bárkába való beszállás ideje, néhány óra elegendő volt ennek a 2000 állatnak az elhelyezésére, számolva azzal, hogy csak libasorban voltak képesek erre.
 
Nincs elég víz?
Volt elég víz a Földön egy globális özönvízhez? Bowen geológiai tanácsért Ian Plimer professzorhoz, a „Telling lies for God”[3] (1994) címmel elhíresült könyv írójához fordult. Plimer szinte karriert csinált a keresztyének sértegetéséből, pedig elméletei még a hozzá hasonló gondolkodású szkeptikusokból is megbotránkozást váltottak ki. Pilmer arról tájékoztatta hallgatóit, hogy „nincs bizonyíték” a globális özönvízre, sokkal inkább egy „mindent megdöntő bizonyíték” az ellenkezőjére. Elmélete szerint a mai vízmennyiség háromszorosára lett volna szükség ahhoz, hogy az a Mount Everestet is ellepje. Ez a „nehézség” elfelejteti azt a tényt, hogy az özönvíz volt az, amely megváltoztatta a világ topográfiáját. A Mount Everest és a Himalája láncai nem léteztek Noé özönvizének idején. A legdrasztikusabb változást pontosan a Biblia özönvize és annak következményei hozták létre. Ide tartoznak a tektonikus mozgások és a hegyláncvonulatok kialakulása. Ha mindezt figyelembe vesszük, minden okunk megvan arra, hogy elhiggyük, volt elég víz ahhoz, hogy az egész földet elborítsa (akár 1 km-es mélységig is).
 
Bowen sumér Noéja
Miután Bowen létrehozta a bibliai történet „szalmabábú” verzióját, nekilátott egy sokkal hihetőbb történet megalkotásának. Több modern gondolkodó elméletét átvéve állította, hogy a bibliai özönvízre egy korábbi mezopotámiai áradás legendája szolgáltatta az alapot. Bowen Noéja egy sumér király volt, aki azért építette a bárkát, hogy árut szállítson az Eufráteszen. Szerencsétlenségére azonban trópusi viharba keveredett, ami a Perzsa öbölbe sodorta hajóját. Így nem az Ararát hegyen kötött ki, hanem Bahrain szigeténél.
Bowen szerint a zsidó papok a babiloni fogság idején „fedezték fel” a legendát, és ezt, mint erkölcsi történetet vették át, mondván: íme mi történhet akkor, ha nem engedelmeskedünk Istennek. Bowen elmélete a liberális „magasfokú kritika” elméletein nyugszik. Mint ismeretes, ezeket az elméleteket az elmúlt 150 évben népszerűsítették. Ezen kritikusok szerint az Ószövetség több könyve – így a Mózes első könyve is – sokkal később íródott, mint ahogy azt eredetileg hitték. Szerintük sok bibliai feljegyzés nem egyéb, mint „kegyes hamisítványok”, amelyeket a papok szerkesztettek össze. Majd mindennek bibliai jelleget tulajdonítottak azért, hogy tekintéllyel bírónak nyilváníthassák.
Ezen elméleteket persze többen megcáfolták, közöttük olyan tudósok, mint Robert Dick Wilson és Oswald T. Allis[4]. Ennek ellenére továbbra is ezeket az elméleteket tanítják a teológiai intézményekben, rombolva ez által is a következő generációk hitét.
 
Globális özönvíz
Nem kérdéses, hogy a babilóniai legendák és a bibliai történetek kapcsolódnak egymáshoz, miután nagyon sok hasonlóság van közöttük. Ennek ellenére ez nem azt jelenti, hogy a Mózes első könyvében levő özönvíz-feljegyzés egy korábbi legendának kiszínezett feldogozása.
Az özönvíz története több kultúrkörben előfordul, nem csak a Közel-Keleten. Közös bennük az egyetemes özönvíz, a kedvelt család megmentése, valamint a madár kiküldése száraz terület keresése céljából. A helyi árvíz teóriája nem magyarázza meg azt, hogy ez a történet miért fordul elő olyan széles körben. A legésszerűbb magyarázat az, hogy mindegyikben van valami közös az eredeti történettel, amely így egy világméretű történelmi eseményre vezethető vissza.
A Biblia világosan beszél egy világméretű özönvízről, tehát ha Bowennek igaza van, komolyan meg kell kérdőjeleznünk a Szentírás hitelességét. El kellene gondolkoznunk Isten jellemén is, miután egyértelműen kijelentette, hogy soha többé nem áraszt el minket olyan özönvízzel, mint amilyen ez volt. (1Móz 9,11) Noé ideje óta több helyi árvíz volt, ezek szerint Isten többször megszegte volna a szavát?
Továbbá, ha megkérdőjelezzük Mózes első könyvének történelmi eseményeit, vitába kerülünk Jézussal és az Ő apostolaival. Ők mindig úgy beszéltek az özönvízről, mint egy világméretű eseményről, ezáltal figyelmeztetve az eljövendő ítéletre. (Lk 17,27; Zsid 11,7; 1Pt 3,20; 2Pt 2,5; 2Pt 3,6) Sokkal megbízhatóbb talajon járunk, ha alázattal elfogadjuk azokat a feljegyzéseket, amelyeket Isten az Ő örök és megdönthetetlen Igéjében adott nekünk.
 
Paul Garner
Biblical Creation Society
 
 
Ez a cikk a “Keskeny Út” nevű keresztyén folyóiratban jelent meg.
 
 
 
 
 

[1] Az Evangelical Times 2004. májusi számából engedéllyel átvett cikk. Eredeti címe: Demolishing a Straw Ark: The BBC’s Noah’s Ark Fiasco. Fordította: Nikházy Beáta.

[2] Larry Pierce, The Large Ships of Antiquity, Creation, 22 [3] 2000, 46-48. old.

[3] Hazudjunk Istenért

[4] Mindketten a Princeton majd a Westminster Theological Seminary tanárai voltak. (A Szerk. megjegyzése)