"A kreácionizmus és az értelmes tervezettség a teológiai kritika mérlegén” – válasz

„A kreácionizmus és az értelmes tervezettség a teológiai kritika mérlegén” – válasz
 

Cserháti Mátyás és Pető Hunor

 
Gánóczy Sándor, a Würzburgi Egyetem Teológiai Fakultásának emeritus dogmatika professzorának arra a cikkére szeretnék reagálni, amely a Magyar Tudomány 2008 decemberi számában jelent meg. Teszem ezt protestáns lévén, mivel meglátásom szerint Gánóczy úr tévesen értelmezi a Bibliát, illetve téves elképzeléseket ad elő a teremtéstudomány bibliai hátterével kapcsolatban; a többi szerzővel egyetértésben, de gyenge alapokon kijelenti, hogy a teremtéstörténetet nem lehet a szó szerinti értelmezni. Fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy miért kell ilyen álláspontot felvennie ebben az ökumenikus miliőben, amikor például a katolikus Richard Simonnak az Ószövetség kritikájáról alkotott véleményéről pozitívan nyilatkozik? A bevezetőben leírtakkal egyetemben azt tudom mondani Gánóczy úr (Csányi Vilmos szerint kitűnő teológus) írására, hogy úgy vádol minket tudatlansággal és nem kellő alapossággal, hogy nem vette a fáradtságot, hogy első kézből ismerkedjen meg a teremtéstudomány álláspontjával. A torz forrásra csak két világos példát említek, a teremtéstudomány soha nem állította azt, hogy az egész Bibliát szó szerint kell értelmezni, és nemcsak az 1Mózes 1-et veszik a világnézetük egyik alapkövének, szó szerint értelmezendőnek, hanem a Biblia más teremtésre utaló igéit is (a saját referenciái közül felsorolja Claus Westermann 1976-os művét: Genesis. Kapitel 1-11).
Bibliaértelmezéseink ellentétei hozzáállás a katolicizmus, illetve a keresztyénség közti eltérésekből fakadnak. A teremtéstudomány azt az elvet fogadja el, ami azt állítja, hogy minden igazság legfelsőbb tekintélye és mércéje az az igazság, amit Isten a Szentírásban jelentett ki: "...hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi meg van írva, nem kell bölcselkedni..." (1Kor. 4,6), és eszerint mérlegeli például a pápa nyilatkozatait is. Szó sincs arról, hogy lebecsülnénk a filozófiát, vagy a tudományt, csakhogy maga a Biblia állítja magáról, hogy ő a legfelsőbb igazságforrás, és mi Istennek eme kijelentéséhez ragaszkodnunk: "Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!" (Jób 38,4).
Isten tudása teljes, ezért időtlen, változatlan és befejezett, az emberi tudás részleges, így időben növekvő, változó és fejlődő. A Zsid. 11,3 alapján valljuk, hogy teremtéstudományt űzni szinte csak Krisztusban újjászületett emberi értelemmel lehet eredményesen, mivel a premisszák enélkül erősen idegenek. Ez ad egy olyan gondolkodási hozzáállást, mely mindent Isten örök érvényű tervére vezet vissza. Ezzel szemben áll az a törekvés, amely az ókori görög gondolkodásból kiindulva igyekszik a máig eljutni. A római katolikus szerző is ezen az úton jár, ami abból is látszik, hogy Arisztotelészt hányszor befűzi a gondolatmenetébe. S valljuk meg tanulságos, hogy egyes tudósokat ez mennyire befolyásolt.
Ilyen értelemben a teremtéskutatás megbecsüli az emberi értelmet, hiszen értelem nélkül nem kutathatjuk a természetet, amely Isten ujjlenyomatait hordja magán, és ami Isten dicsőségét hirdeti. Az objektív, kísérletes tudománynak van saját illetékes határköre, amely során adatokat, tényeket gyártunk le, de amelyet világnézeti keretrendszeren belül értelmezünk. A teremtéstudomány világnézete az ember által képviselteket Isten igazságának alávetve helyezi el a neki megfelelő helyen. Isten igéje többek között azt mondja, hogy szolgáld az Urat a te Istenedet teljes elmédből és teljes szívedből, azaz ésszel és hittel. II János Pál pápa 1998. szeptember 14-én kelt Fides et ratio (A hit és az ész) kezdetű enciklikája így kezdődik: „A hit és az ész (fides et ratio) két szárny, melyekkel az emberi szellem fölemelkedik az igazság szemlélésére.” Ezzel a mondattal egyetértünk, ahogy azzal is, amit az életkérdésekről ír: „E kérdések közös forrása a dolgok értelmének keresése, mely kezdettől fogva él az emberi lélekben: a rájuk adott választól pedig függ az ember egész életét meghatározó irányulás.” Pont erről van szó, a kezdeti elkötelezettség a két látásmód között, kihat az egész életszemléletünkre. Ezzel szemben a római katolikus „fides et ratio” A felvilágosult ember egyenlőségjelet előbbre teszi az emberi racionalizmust és a hitnél között, feltételezvén azt, hogy az ember a saját elméje által utol tudná érni a titokzatos megértheti Istent, akinek a gondolatai olyan messze vannak az ő saját gondolataitól, mint amilyen távol az ég és a föld… (Ézs. 55,8-13).
Gánóczy Sándor úr a tudományok öntörvényűségének alapelvét alkalmazza a Szentírástudományra, s így szerinte a bibliai teremtéstörténetet is tudományos kritikai elemzés alá kell vetni. Ezzel szemben mi azt valljuk, hogy a helyesen értelmezett Ige alapján kell megvizsgálni mindent, még az öntörvényűséget is. A tudomány öntörvényűségének meg van a létjogosultsága. Ahonnan Isten kihagyható, hagyjuk ki. Nincs szükség például arra, hogy Isten folyamatosan lökdösse a bolygókat, hogy pályájukon maradjanak – ahogy Newton hitte -, ezt megteszik a rájuk szabott törvények alapján maguktól is - ahogy ezt Laplace kimutatta. S a lapos föld elképzelés esetéből okulva is meg kell engednünk a tudomány öntörvényűségét. Az is jogos igény, hogy a tudósok szabadon állítsanak fel hipotéziseket, hogy a megismert és gyakorlatilag bevált tudást kiterjeszthessék újabb területekre. Ám az öntörvényűséggel való visszaélés elméletek keverése gyakorlatilag bevált tudással. Tudjuk például, hogy az élőlények bizonyos mértékben átalakulhatnak, alkalmazkodva a környezeti változáshoz, de az már csak világnézeti hit, hogy ezt egyetlen sejtből kiindulva történt. Ahogy az is hit, hogy „…A teljes Írás Istentől ihletett.” (2Tim. 3,16). Magyarul hitünk szerint a Szentírásnak minden igéje Istentől származó abszolút önmagában megálló igazság. Ezzel még a szerző is egyetérthet, hiszen a dolog azon múlik miként lehet ezt az önmagában megálló abszolút igazságot kihámozni belőle, vagyis megint a hozzáállásnál vagyunk. Hitünk szerint a teremtéstörténetet éppen azért kell szó szerint értelmezni, mert nélküle az ember bukása, s Jézus megváltói tevékenysége, feltámadása s tulajdonképpen az egész Szentírás értelmét vesztené. Ha nem ez lenne, így nem tudnánk megítélni a Biblia egyes igéi közül, hogy melyek igazak, melyek nem. Nem lenne egy abszolút mércén belüli abszolút mércénk. Vagyis Gánóczy úr állításával szemben nagyon is odafigyelünk, hogy a teljes Írásra. Ezért mi teremtett fajokban hiszünk, s nem egy sejtből lett biodiverzitásban.
Az evolúciót elfogadó római egyház, valamint a liberális bibliamagyarázat a teremtéstörténetnek mindenféle allegorikus, képi magyarázatot tulajdonít, de ironikusan éppen hogy a teremtéstörténet szó szerinti értelmezését akarja mindenképpen kizárni, holott az önmagát magyarázó Biblia ezt sehol sem teszi meg, - bár Gánoczy úr szerint könyveket lehetne róla írni - mindig konkrét eseményként utal rá. Gánóczy úr szerint a teremtéstörténet írója ismerte a környező népek eredetmítoszait és „- valószínűleg egyiptomi hagyományokat követve - az alkotó ige motívuma mellett döntött.” Figyelmen kívül hagyja azt, hogy sok kutató teológus régóta már alaptalannak minősítette ezt a másolási nézetet („copycat hypothesis”) [1]. Azt az elgondolást is figyelmen kívül hagyja, hogy teljesen lehetséges, hogy az ősi közel keleti népek mítoszai egyenesen a bibliai teremtéstörténetből származnak, csakhogy idővel módosultak. Elvégre ezek a mítoszok is valahonnan kell, hogy származzanak. Vallett de Viriville szavaival élve: "Ha bármikor legendával találkozol, biztos lehetsz abban, hogy ha a legmélyére mész a dolgoknak, ott történelemmel fogsz találkozni."
Gánóczy úr bibliaértelmezése odáig vezet, hogy megengedi, hogy úgy értelmezze a teremtéstörténetet, hogy „Nem hiába láttak szentírás-magyarázók ebben az isteni színjátékban olyan vonásokat, amelyek a hindu Síva istenség teremtő és romboló táncában is mutatkoznak.”.Gánóczy úr emellett Teilhard de Chardin geológust, paleontológust, filozófust és jezsuita papot mutatja be, mint akinek a kezdetben tiltott, de később rehabilitált munkássága vezetett el oda, hogy II János Pál pápa Darwin elméletét többnek mondta puszta hipotézisnél – Gánóczy úr olvasatában elfogadta bizonyítottnak. Gánóczy ennek ellenére felkarolja (noha két alkalommal száműzték Rómából radikális nézetei miatt, és ma is számos katolikus teológus elveti a nézeteit), aki szerint az Isten az evolúció folyamatának is alá van vetve, és csak minden idők végezetén, az úgy nevezett Omega pontban fog a Maga teljes egészében és teljes valójában megjelenni. A kérdés itt az marad, hogy Gánóczy úr hogyan tudja ezen nézeteket összeegyeztetni egyáltalán a Bibliával, a keresztyénséggel, illetve a Szentháromsággal, ami a keresztyénség egyik legalapvetőbb tanítása.
Gánóczy úr azzal vádolja a hat napos teremtéstörténet követőit, hogy túlságosan leegyszerűsített írásértelmezést tesznek magukévá, ami kizárja a teremtéstörténet gazdag képi, szimbolikus mondanivalóját. Igen ám, de megint hangsúlyozni kell, hogy ami meg van írva, a fölött nem kell bölcselkedni. Továbbá sok hat napos teremtéshívő sem zárja ki a lehetőséget, hogy a szó szerinti értelmezés mellett szimbolikusságot engedjen meg. Az a bibliaértelmezés a legjobban úgy működik, hogy ha először kiolvassuk belőle azt, amit Isten elsődlegesen üzenni akar nekünk, majd a szimbolikus olvasatokat, és nem úgy, hogy egy emberi elképzeléshez (pl. az evolúcióhoz) igazítjuk a magyarázatot. Hitünk szerint pedig az szolgál igazán a javunkra, ha a Biblia kijelentéseit nem csak megértjük, de követjük is a belőle megértett isteni akaratot. Így ha a Biblia kijelentéseit megértjük, és aszerint Isten akaratát követjük, és Istent ezzel minél jobban megismerjük, ez szól a leginkább nekünk javunkra.
Gánóczy úr továbbá azzal vádolja a hat napos teremtés elfogadóit, illetve a teremtéstudomány híveit, hogy nem ismerik kellőképpen Darwint, illetve a Szentírásnak bizonyos részeit kiragadják. Nos, sok kutató biológus egyrészt nem fogadja el az evolúcióelméletet, helyette a teremtéstörténet szó szerinti értelmezését vallja. Ezek a tudósok bizonyára többéves képzésük alatt a biológiát az evolúció szűrőjén keresztül tanulták. E sorok írója például a Fajok eredetét, illetve Darwin személyes levelezéséből egy részletet is olvasott. Számos teremtéshívő pedig a Fajok Eredetét olvasva azt kritizálta számos tanulmányban.
Gánóczy úr úgy véli, hogy Darwin kiállt a teremtő Isten létezésének hite mellett, például aDescent of Man című művében. Darwin életének több pontjában a Bibliát kritizálta. Például: „Lassanként erre az időpontra úgy láttam, hogy az Ószövetségben nem lehet többet bízni, mint a hinduk vagy más barbárok szent könyvében.” Vagy: „…ehhez hasonló elgondolások alapján lassanként elvesztettem azon hitemet, hogy a keresztyénség isteni kijelentés lenne.” Továbbá az isteni ítélet gondolatát így kritizálta: „Alig értem meg, hogy bárki is igaznak tudná elfogadni, mivel e textus egyértelmű olvasása világosan azt mutatja, hogy aki nem hisz – és ide tartozik az apám, testvérem és majdnem minden barátom – örökre meg lesznek büntetve. És ez kárhozatos tanítás.”
A mi teremtéshívő szervezetünk (a Protestáns Teremtéskutató Kör) két év alatt átfésülte a Bibliát, és igyekezett minden olyan igét kiírni, amely a teremtéssel vagy a teremtéstörténettel hozható összefüggésbe., s az eredmény több mint 200 bibliai igét jelentett az 1Mózes 1-11-en kívül., ami cáfolja Gánóczy úr azon állítását, hogy megállnánk 1Móz-ben leírt teremtéstörténetszó szerinti értelmezésénél. Ez a lista a honlapunkon megtekinthető [2]. Továbbá több mint 50 passzust lehet idézni a római katolikus egyház katekizmusából, amelyek valamilyen szinten alátámasztják például a teremtéstörténet szó szerinti értelmezését, Ádám és Éva valóságos létezését, a Bűneset, illetve az Özönvíz történetiségét [3]. Ez amúgy egy egyházakon átnyúló általános jelenség, hogy a liberális teológusok hogyan állnak hozzá a saját katekizmusukhoz, hitvallásaikhoz. Az az ember érzése, hogy szerintük az az egyszerű embereknek való, de ők a művelt teológusok tudománya ezt már túlhaladta. Elég Richard Dawkins A vak órásmester című műve befejező oldalain arra a kitételre gondolni, hogy kicsit is művelt teológus már nem hisz a hat napos teremtésben, vagy éppen Gánóczy úr e cikkében azokra a kitételekre, hogy hittudományt űz szemben a teremtéstudomány képviselőivel, akik naiv újságírói szinten vannak. Lehetne sorolni a példákat, mint Csaba György cikke a Természet Világa 2008. júliusi számában [4]. A teremtéstudomány ellenzői hozzáállásában az évmilliárdos biodiverzitás kifejlődését tagadókat előszeretettel mondják műveletlennek. Ez persze nem más mint retorikai fogás, a másik leminősítésével akarnak a meggyőzendő közösség előtt nyerni az amerikai típusú „törvényszéki jellegű” vitában, ahol is a cél támogatók – esküdtek - megnyerése, vagy legalább középen tartása. Gánóczy úr elsősorban Isten előtt tartozik felelősséggel hozzáállásáért, melyből fakad, hogy beállt az ilyen retorikai fogások alkalmazóinak a sorába, s tekintélyét ily módon veti latba, hogy minél több embert eltántorítson a hat napos teremtésbe vetett hittől. Ez az ő hozzáállása. A mi hitünk viszont szilárd a bibliai teremtésben ezért bátran ellene szólunk, anélkül, hogy retorikai trükköket alkalmaznánk. Miért alkalmaznak ilyen retorikai módszereket az evolúció támogatására, ha egyszer „bizonyított”?
Ahhoz, hogy Gánóczy úr a Biblia alapján valahogyan megalapozza a teista evolucionista nézetét, kijelenti, hogy a hatnapos teremtés híve nem ismeri a témát szempontjai teljes gazdaságában. Ezt két hagyománnyal próbálja illusztrálni. Az egyik az, hogy szerinte az 1Móz1-2 verseit szó szerint értők egy lezárt dologban hisznek, amivel elzárják maguktól például Ézsaiás 42,5-9 az újra és újra teremtésétől, sőt Istent fosztják meg tulajdonképpen a folyamat későbbi alakításától. „Nézzétek: a régi dolgok befejeződtek, új dolgokat hirdetek előre” idézi Gánoczy úr Ézs. 42,9-ből, és egyfajta szabadság eszméhez köti, amitől szerinte mi megfosztjuk Istent. Úgy sugalmazza, mintha megkötözné Isten kezét az, aki szó szerint veszi a teremtéstörténetet. Az az ember érzése mintha „az alkotó pihen” vádját akarná előadni. Erre utal, hogy szerinte a mi hitünk nem engedi Istent ilyen viszonyokat teremteni, például nem védhetné meg a pislákoló mécsest, mert szerinte mi befejezett teremtésben látjuk a világ egyetlen okát. A bibliai igék ilyen értelmezése megint csak Gánóczy úr alapállására vezethető vissza, a dualizmus jellegű vádja, meg arra mutat, hogy a forrást amit használt a kreacionizmus kritizálására teljes melléfogás. Álljon azért itt a mi meglátásunk is az említett igéről. Ez a bibliai igerész Ézsaiás könyvében egy prófétai leírása Krisztus eljövetelének és munkásságának jellegéről, s éppen itt hirdeti meg az ige az eljövendő Krisztusban való újjászületés, újjáteremtés lehetőségét, mégpedig sokkal nagyobb szabadságra, mint amit Gánóczy úr hiányolt. S az egész Messiási munka hitünk szerint azon nyugszik, hogy volt a Bűneset. A Messiás munkája éppen az, hogy a bűn rabjait, a szabaddá tevő igazságra elvezesse A Károli fordítás szerint például a 9. vers így szól: „A régiek íme beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.” Ez azt jelenti, hogy abban az időpontban bizonyos régi dolgok, aktusok, tervek végződnek, és utána újak kezdődnek el. Magyarul kitűnik ezeknek a folyamatoknak a pontbeli végződésük. A Biblia itt a keresztyénség kezdetére utal. Amikor is világossá vált, hogy miről is prófétáltak Istennek szent emberei. Ezzel szemben azonban az evolúció egy folyamatosan folyó folyamat, ahol az események folyamatosan elkezdődnek, végződnek; fajok keletkeznek, kipusztulnak. Gánóczy úr retorikai fogásként bevetette, hogy: „Aki a Bibliára hivatkozik, olvassa már el az egész Szentírást!”, de ezzel duplán mellétrafált. Egyrészt viszonylag könnyen tudjuk igazolni, hogy nem egyszer, nem kétszer olvastuk, másrészt rávilágíthatunk, hogy hiába olvassa el valaki százszor, az, hogy mit ért meg belőle a hozzáállásától függ. Amikor meg valamit bele kell valahogy érteni, az lehet csak fáradságos és felesleges időtöltés. Tagadva a teremtésbeli Ádám és Éva bukását, többek között Ézs42,5-9-re is sajátos magyarázatot kell gyártania a liberális teológusnak.
Amúgy nem vagyunk „egykönyvesek” se, mivel a Biblia többi része világosan alátámasztja azt az elképzelést, miszerint a teremtés valójában hat nap alatt ment végbe: „Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Móz. 20,11). Ez a Bibliának egy olyan része, amelyet Isten az Ő ujjával írt bele a két kőtáblába, azaz a Tíz Parancsolat. A Tíz Parancsolatot pedig mind a római egyház, mind a protestáns egyházak szó szerint értelmezik. A liberális írásértelmezés persze arra se rest, hogy saját alapállása oltárán feláldozza ezt az igét is, megtagadva szó szerinti értelmezését, annak minden erkölcsi, etikai következményével együtt. Felesleges vita helyett mi is leírjuk mi következik a mi alaphelyzetünkből: szó szerinti bibliai igazság hogy a világmindenség hat nap alatt történt meg. Ez a mi alapállásunkból kizárja a teista evolúció lehetőségét, mivel Isten a hetedik napon megpihent, és megszűnt minden teremtői munkájától. Gánóczy úr hozzáállása persze az, hogy van a teista evolúció, s ehhez kell választani értelmezést, s a liberális teológusok ebben nagyon találékonyak, ha nem volt hat napos teremtés akkor Isten meg se pihenhetett utána, s máris meg van alapozva egy szabados értelmezés kezdete.
Isten a rendnek az Istene, és nem rendetlen káosz volt az idők kezdetén, hiszen annak létezéséért Isten lett volna a felelős. Gánóczy rosszul értelmezi a tohuvabohu kifejezést, ami nem káoszt jelent, hanem formálatlan pusztaságot. Isten egy evolúciós folyamattal szemben az anyag előtt és fölött áll, természetfölötti módon azonnal létre is tudja hozni: „mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállt.” (Zsolt. 33,9)
Alapállásunkból világos, hogy miért szükséges szó szerint értelmezni a teremtéstörténetet. Azért, mivel nem önmagában van értelme, hanem az üdvtörténetnek további eseményeivel. Az egyik ilyen esemény a Bűneset. A Bűneset viszont összefügg Krisztus váltságművével, és ezért így is kell értelmezni a teremtést, mivel maga a Biblia evangélium és Krisztus központú. Ha nem volt valóságos Bűneset, akkor nincsen alapja Krisztus áldozatának. Ha a bűn nem jött be idegen tényezőként a világba, akkor mivel eleve jelen volt, Isten az oka a létezésének, márpedig hisszük, hogy ez hamis. Ha pedig a bűn nem valóságos létező, akkor nem tudni, hogy Krisztus miért halt meg. A Bűneset és Krisztus váltságművének közvetlen összekapcsolódását a legjobban a Róm. 5,9-19 mutatja be. Itt arról van szó, hogy egy embernek engedetlensége sokaknak halált okozott (és az ember így nem annak terméke), úgy egy embernek áldozata sokaknak üdvösséget hoz. Gánoczy úr azonban ebből aligha ért valamit, mert ehhez a Szentlélek munkája szükséges, ő tud a megfelelő hozzáálláshoz segíteni, hogy ne csak olvassuk, de értsük is a Bibliát.
Gánóczy Sándor által képviselt teológiai álláspont a mi alapállásukból továbbá abból a szemszögből is megkérdőjelezhető, hogy nyitva hagyja a teremtés végcélját, illetve, hogy a teremtést befejezetlennek tartja, és szabadon hagyja az anyag fejlődését. Azért is megkérdőjelezhető, mivel a Biblia szövege szerint Isten megpihent az alkotói munkájától a hetedik napon. Továbbá Isten az anyagot létrehozta, és mivel szuverén, ezért nem függ semmitől, de az anyag és a teremtményei mindenben Őtőle függenek. Továbbá végcélját a Jelenések könyvében írja le, ahol az van leírva, hogy „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek…” (Jel. 21,4-5). Tehát Isten miután mindent megteremtett, és minden az ő végére ér és befejeződik, Isten újjáteremti az egész világot, amit eddig a bűn rontott el.
 
Referenciák
 
1. http://www.tektonics.org/copycat/copycathub.html
2. http://kezdetek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=24&Itemid=37
3. http://kezdetek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=77&Itemid=37
4. Csaba György. Gondolattöredékek az intelligens tervezésről. Természet Világa (7). 2008.