2 Timóteus Chapter 4 - Magyar Újfordítás

1
Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek:
2
hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.
3
Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.
4
Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.
5
Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.
6
Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje.
7
Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,
8
végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
9
Igyekezz minél előbb hozzám jönni,
10
mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.
11
Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban.
12
Tükhikoszt elküldtem Efezusba.
13
Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.
14
Alexandrosz, a rézműves, sok rosszat követett el ellenem. Megfizet neki majd az Úr cselekedetei szerint.
15
Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek.
16
Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. - Ne számítson ez bűneik közé!
17
De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából.
18
Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen.
19
Köszöntsd Priszkát és Akvilát, meg Onéziforosz háza népét.
20
Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen.
21
Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind.
22
Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!