1 Királyok Chapter 13 - Magyar Újfordítás

1
De amikor Jeroboám az oltárnál állott és tömjénezett, Júdából Isten embere érkezett Bételbe az ÚR parancsára,
2
és azt hirdette az ÚR parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az ÚR: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!
3
Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy az ÚR szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a rajta levő hamu.
4
Amikor a király meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el őt! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta azt visszahúzni.
5
Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet az Isten embere tett az ÚR parancsára.
6
Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta az Isten emberének: Engeszteld ki istenedet, az URat, és imádkozzál értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Isten embere kiengesztelte az URat, a király pedig vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt volt.
7
Azután a király így szólt az Isten emberéhez: Jöjj velem haza, egyél valamit, és ajándékot adok neked.
8
De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet.
9
Mert ilyen parancsot adott nekem az ÚR: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél!
10
Ezért más úton távozott el; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.
11
Lakott azonban Bételben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent, amit Isten embere tett aznap Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték ezeket apjuknak,
12
apjuk pedig megkérdezte tőlük: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment el az Isten embere, aki Júdából jött.
13
Akkor ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta.
14
Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok.
15
Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret.
16
De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet veled.
17
Mert ilyen parancsot kaptam az ÚRtól: Ne egyél ott kenyeret, és ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy.
18
De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az ÚR parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék. Így hazudott neki.
19
Az pedig visszatért vele, evett kenyeret, és ivott vizet annak a házában.
20
Még az asztalnál ültek, amikor az ÚR igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt,
21
és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Így szól az ÚR: Mivel ellene szegültél az ÚR szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az ÚR adott neked,
22
hanem visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen, amelyről meghagyta neked, hogy ott ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, ezért holttested nem jut őseid sírjába!
23
Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt.
24
És elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt.
25
Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg az oroszlánt is, amint a holttest mellett állt. Bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt.
26
Amikor meghallotta ezt az öreg próféta, aki visszahozta az útról, így szólt: Az Isten embere ez. Ellene szegült az ÚR szavának, ezért az ÚR prédául adta egy oroszlánnak; az rátört és megölte. Így vált valóra az ÚR szava, amelyet megmondott neki.
27
Azután így szólt fiaihoz: Nyergeljétek föl a szamaramat! Föl is nyergelték,
28
ő pedig elment, és megtalálta az úton heverő holttestet meg a szamarat és az oroszlánt, amint ott álltak a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét.
29
A próféta fölemelte az Isten emberének a holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba az öreg próféta, hogy elsirassa és eltemesse.
30
Holttestét a saját sírjába helyezte, és így siratták el: Jaj, testvérem!
31
Miután eltemette, ezt mondta fiainak: Ha meghalok, engem is ebbe a sírba temessetek, ahová az Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek az én csontjaimat is!
32
Mert bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett az ÚR parancsára a bételi oltárról és az áldozóhalmok templomairól Samária városaiban.
33
De ez után az esemény után sem tért meg gonosz útjáról Jeroboám, hanem továbbra is rendelt papokat a nép köréből az áldozóhalmokra, és akinek ez tetszett, azt beiktatta, hogy az áldozóhalmok papja legyen.
34
Ez a dolog volt Jeroboám házának a vétke, emiatt irtották ki a föld színéről és emiatt semmisítették meg.